Humor a rendelőben

A BŐRGYÓGYÁSZAT HUMORÁBÓL

Kedves Pácienseim! Kedves Olvasó!

Harmincnégy évi rendelésem alatt adódtak nehéz pillanatok, konfliktushelyzetek a zsúfolt rendelés kapcsán, és akadtak vidámságok is. Igen, előfordul, hogy az ember nyelve meg-megbotlik, és mond olykor szamárságokat…, és még örül is neki. Hogy azután könnyebben folyjék a munka tovább.

Ezen vidámságok közül idéznék, melyek praxisom során valóban megtörténtek. Voltak azután más kollégákkal megtörtént események, van szerencsém dr. Arányi Dénes főorvos úr és más kollégák által leírtakból is „mesélni”. Annak idején Böbe nővér Pesterzsébeten inspirált, hogy írjam le a vidámságokat, melyek tán ma is aktuálisak.

Minden vidámság sorsa, hogy a szereplők megöregednek, elmennek „az örök bőrgyógyászmezőkre”, de a humor marad, „az” marad. Kérem, fogadják szeretettel!

Az egyik doktornő mondja a betegnek a lábát vizsgálva: „Kiették a gombák a bőrt!” Erre a beteg válasza: „Én pedig nem jártam gombák között!”

   Amikor még nem volt komputer és a kartonokat írogattuk, és még nem volt sorszám és kijelző, akkor a jó torkú doktor (aki kosárlabda mérkőzéseken edzette a torkát) az erzsébeti rendelőben az asztal mögül szólította be név szerint a betegeket a váróból. Közben fél szemmel a kartont vizslatta, amely eléggé megviselt volt, 8-10 lapból állt, rajta különféle jelölések: feltüntetve a lap tetején az adatokon kívül az allergiát okozó gyógyszer neve, jobb sarokban esetleg kereszt, vagy csillag jelöléssel jelezvén, hogy például a beteg (okkal, ok nélkül, ki tudja már?) veszekedett az orvossal. Párttag esetén a kereszt piros tintával volt jelölve.  Minden orvos alkalmazott annak idején hasonló jeleket, a szöveget rövidítve írta, voltak aláhuzigálások, pecsétek, szóval szép tarkaság uralkodott a kartonokon. A doktor szólítgatott, a betegek bejöttek. Egyszer csak egy hosszú nevet kiáltott ki a váróba.  Nagy csönd lett, nem jött be senki sem. De robbant a nővérkék kacagása, melyhez a doktor is csatlakozott: – Onychomycosis! ! !  E névtől visszhangzott a váró, ez egy sorral a páciens neve alatt szerepelt a kartonon, mint diagnózis! (= körömgombásodás)

Arányi főorvos úr tanácsolta a betegnek: „Ecsetelje a körmét!”

A beteg válasza: „Még ecsetet sem lehet kapni a gyógyszertárban!”

Ha az orvos rosszul fogalmaz: „És tetszik még 24 órán át vizeletet gyűjteni!” Válasz: „Jaj, az nem fog menni, hogy bírom azt addig tartani, nem fogom kibírni!!!”

Az István Kórházban valamelyik vidám kedvű kolléga közzé tette Bubó dr. alapvető mondásait:

   „Senki sem lehet annyira egészséges, hogy gondos orvosi kezeléssel beteggé ne lehetne tenni!”
„Az erős szervezet még az egészséget is képes legyőzni!”
„Néha az is nagy eredmény, ha az orvos életben marad!”
„Ha valami zöldség, nem biztos, hogy tudomány!”
„A téves diagnózisnak az a nagy veszélye, hogy a beteg meggyógyul!”
„Meg fogom gyógyítani, akár az élete árán is!”
„Sosem szabad a lázat annyira csillapítani, hogy a beteg kihűljön!”

A Csepelen töltött évek „terméséből”:
Csepeli hölgy: „Allergiás vagyok, nem örökli a gyerek?” Doktor: „Nem valószínű, de mire allergiás Ön?” Válasz: „Az anyósomra!”
Az egyik idős bácsit vizsgálva mondtam: „Pikkelysömöre van!” A beteg kérése erre: „Utaljon be a génsebészetre!”. Ez vagy 28 éve történt. (Előző nap a Kossuth Rádióban a génsebészetről volt adás)
A doktor szól a nővéreknek a táppénzes beteggel kapcsolatban: „Törőcsik úrnak adjunk egy „kutyanyelvet”! A beteg tiltakozik: „Nem kérek én, köszönöm!” Magyarázat: Az első táppénzes papír zsargonneve „lepedő”, az egy hét után adott hosszú, keskeny papír a „kutyanyelv”- ezt a páciens nem tudhatta…

– Jó humorú páciens:„Innen (és mutatja), a nyakamból tessék venni a vért!”
– Orvos:„Miért ???”
– Beteg:„Mert ott viszket a legjobban!”

Újabb „zöldség”: orvosi tanács: „…és borogassa Kalmopyrinnel!”

Gyermeket kérdezek ( kissé pontatlanul): „Hol jött ki a kiütés rajtad először kisfiam?”

Válasz: ”Hol? Hát otthon!”

Átkeresztelt diagnózisokból:

Övsömör > „övsövény” ,  klimax > „”kamaszkór”

basalioma (egyszerű bőrrákfajta) > „bazilóma”

allergiás> „energiás, algériás”

Amikor a beteg nem figyel:

Mondom a betegnek: ”Az övsömör nem fertőző!”

Kérdés: ”És nem kaphatják el tőlem?”

A gyógyszertárnál hallottam Csepelen:

Egy idős néni Libresse betétet kér.

Azt válaszolják, hogy van.

Újabb kérdés: ”Tessék mondani, 37-es lábra is kapható?”

Nővéroktatáson:
„Kérdezzenek, ha valami érdekli magukat!” Pepe nővérke ártatlanul: „Hogy tetszik lenni?”

Rencsár doktornőnek egy kisgyerek mondta: „Néni kérem, nekem beütésem van!”

Csalánkiütéses beteg mondja: „Kaptam egy ultravénás injekciót!”

Gyermeket kérdezek ( kissé pontatlanul): „Hol jött ki a kiütés rajtad először kisfiam?”

Válasz: ”Hol? Hát otthon!”

Újabb botlásaim:

„A gyógy sampont heti kétszer használja, a habját 5 napig ne mossa le!”  (Ha emlékezetem nem csal, akkor kijavítottam a napot percre…)

„A foltokra fújjon gombát!” (akartam mondani: a gombás foltokat fújja be…)

Csepelen a rendelő főigazgató jához beront egy nőbeteg: „Tripperem van!!” Igazgatóhoz méltó higgadt válasz: „Mit izgul, nem tőlem kapta!” (Megjegyzésem: az „ősi” mesterség gyakorlói már akkor is a soronkívüliségért harcoltak.)
A türelmetlen:
És az észvizsgálat eredménye megvan már?” (AIDS!)

22 éves lány beutalót kérve a Bőrklinikára megjegyzi: „Valamit ott is tudnak, úgy hallottam!”

Helyismeret (csepeli beteg)
– „Tetszik kapni egy beutalót a Bőrklinikára a Mária utcába…” A beteg közbevág: – „És az Csepelen van?”
Furfangos gyereket kérdezek
– „Mit csináltál, hogy nem gyógyul?”
A gyerek felmutat egy zsetont:
– „Ezt adták a gyógyszertárban, hogy ezzel kell majd kenni, de tudtam, hogy a műanyag nem jó rá!”
Riposzt
– Orvos: ”Övsömöre van!”
– Beteg: „De nem is ér az övem oda!”
A végére került két vicc már óbudai praxisom idejéből származik:
Szemölcsös iskolásnak mondom: „Vírusos fertőzés…”
Válasz: „Láttam a múltkor, amikor leharaptam a tetejét, kijött belőle egy kis sárga vírus!” (halál komolyan!)
(viccelt?)
Óbudai beteget kérdezek:
– „Mit szed a bácsi?”
– Válasz: ”Hát zöldborsót, zöldbabot…”

(utóbb kiderült, hogy az idős úr tényleg nem szedett gyógyszert!)
Régen kevesebb gyógyszer volt forgalomban, de így is előfordult, hogy rosszul jegyezték meg a nevüket: kitekerték, átkeresztelték. Néhány vidám példa erre:

Ftorocort > „Frotokór, traktor”
Flucinar > „Flukinár, Flucirin, Fulcin „ Canesten > „Kanyeszten,
Kazasztán”
Hydrocortison > „Hidrokurtizán”
Hypermangán > „Hipermanna”
Lorinden > Lórendi, Londiner, Lorideny, Lóri”
Phenylbutazon > „Fenebutazon”
(ezt még az orvos is kimondta, ha allergiás reakciót látott ettől a kenőcstől)
Kamilla > „Kamélia” Erythromycin > „Elektromicid, Eritriciny”
Furosemid > „Furosimon”
Antisudor > „Sudor Ica”,
Vizhajtó > „vizoldó”
Chinofungin > „Fungafinga”
Venoruton > „Veronika”