Sok érdekes esetem volt orvosi pályám során...
Szomorú volt az előrehaladott melanomával, annak alattomos, festékszegény”(amelanotikus) formájával találkozni orvoskollégánál, ki nagyszerű sportember volt, talán ezért is csak a végén „szenvedett”. Szomorú volt látni egy másik, intelligens és kedves, fiatalosan idősödő úriember fejbőrén látható daganatát, mely aztán – gyanúnkat igazolva – áttétnek bizonyult. Egy harmadik esetem nagy élniakarással rendelkezett. Már hatféle daganatot sikerült megoldani az orvosoknak, de -sajnos- hasnyálmirigydaganat lett a hetedik. Ezt lázas zsírszöveti gyulladás (panniculitis) jelezte nekünk – késői jel volt.
Volt, amikor a majdnem lehetetlennel sikerült megbirkózni: 6 éve fennálló, elődeim által sikertelenül kezelt lábszárfekélyt begyógyítani. Öröm, ha egy-egy kiterjedt talpi szemölcsös esetet sikerül kombinált, váltott kezelésekkel kigyógyítani: az örömöt az is okozza, hogy látom a beteg gyógyulni akarását, együttműködését, és ha az ötletességéből még én is tanulhattam! Különleges érzés, ha gombának vélt elváltozásának nevet adva, mellékleletként az ember 3 basaliomát (egyszerű bőrrák) diagnosztizál. Lehetett bosszankodva örülni, mikor” egycsapásra hetet” írtam le, vajon miért nem jött előbb az illető.
De nem kap levegőt az ember, ha nem hisznek neki: az idős – látványos, de talán csak II-III. stádiumú – melanomás beteget nem sikerült rávenni a klinikai ellátásra. Az is kudarc, ha nem tudjuk a beteget megtanítani a helyes terápiára: bizony ez is rögös út, és nem mindig csak a beteg tehet róla! A Béke tengerjáró hajótöröttjére emlékezem, az ő lábszárfekélyét nem tudtam teljesen begyógyítani.
Egyszer a II. kerületi rendőrkapitányságon kellett tanúvallomást tenni. Az idős hölgy pénztárcáját a kártyájával együtt ellopták feltehetően a rendelő területén, rajtunk kereste azt. Mérgében pólóárusítással is megvádolta az osztályt. (történetesen az egészségolimpiai egyentrikókat hozták be a szűrőnap előtt!) Az ellátással is elégedetlenkedett, noha betegségét megfelelően orvosoltuk. Igazunkat bizonyítani tudtuk, de meghurcolva éreztük magunkat az asszisztenssel együtt még nagyon sokáig. Egyébként kollégáimhoz képest engem relatíve kevesebbszer jelentettek fel, talán azért, mert igyekeztem mindenkit komolyan venni, és helyesen ellátni, pontosan adminisztrálva az eseteket.
Az SZTK-ban sohasem a betegek számával volt a baj, hanem a „frontos napokkal”: A hidegfront a vérnyomást emeli, fájdalmak erősödnek(fogászaton sokan vannak ilyenkor), ingerültséggel jár. Melegfrontkor többnyire enyhébb, de egyszerre többféle panasszal érkeznek a páciensek.
A sürgősségi esetek megoldása is ad bizonyos örömet. Ha határesetben a súlyos gyógyszerallergiás kórképet a megfelelően adagolt injectiós steroiddal sikerül tünetmentessé tenni szoros kontrollmegfigyeléssel. Az is öröm, ha – miközben a problémáját orvoslom – egy kisebb arcpírról, kisebb izgatottságból rájövök, hogy annak, ki előttem ül, kiugrott a vérnyomása: adhatom az elsősegélyt. Sose felejtem el azt a hölgyet 20 éve, kinek Kalmopyrin elszopogatásától a nyelve háromszorosára duzzadt és a vérnyomása „leesett”. Csuklóvénájába 4 ampulla Di-Adresont sikerült beadni. (A mentősök adták be a másik 4 ampullát, és a kórházba érkezés után nem sokkal az allergiás reakció lelohadt)
Különlegességnek számítanak az úgynevezett idegentest granulomák. Ilyen volt a szemölcsnek kezelt talpi csomócska, melyből üvegszilánkot távolítottam el. Találkoztam gabona toklásszal, melyet talpszélből távolítottam el.
A ritka kórképek színezik a külső szemlélő számára talán egyhangúnak tűnő munkánkat. Sajnos a kezelésükben csak kevés érdemlegest lehet tenni. Mit tehet az ember azzal, kinek testfelületének 60 %-a szőrös anyajegy? Vagy, kinek mindkét talpa 100 %-ig szemölcsszerüen megvastagodott. Az autoimmun betegségek ellátása szerencsére fejlődik.
Voltak esetek, amikor nem sikerült mindent megtenni egy-egy esetben, vagy egyenesen kudarcot kellett vallanom. Ilyenkor megpróbáltam az esetből tanulni, hogy legközelebb mit kell tennem. Az ember feles kockázatot ne vállaljon, még ha a beteg akarja, akkor sem!. Ha az ember felül tudja bírálni magát, hibáját kijavítva előbbre léphet. Ugyanazon betegnél is!
Érdekes eseteimet Édesapámmal zárom le: rajta tanultam meg, hogy egy sebet nem mosogatni, hanem feláztatni kell, és vérzés és fájdalom nélkül lehet és kell begyógyítani. Neki sikerült begyógyítanom a 60 éve fennálló körömbenövését a körömút rekonstrukciójával. Hálatelt szívvel Édesapám idézem: „Minden betegben a Szenvedőt lássad meg!”
37 éves nőbeteg jobb sarka egy hónapja volt érzékeny. „Bőrkeményedését” tyúkszemtapasszal kezelte. A bőrkeményedést vértelenül feltárva egy szőrszálat távolítottunk el. Diagnózis: Idegentest okozta granulóma. Terápia: gyulladáscsökkentő Tetran-hydrocortison kenőcs (sajnálatos módon gyártását azóta beszüntették), mely használatára a gyulladás fokozatosan lelohadt. Megjegyzés: valószínű mikrosérülés kapcsán fúródott a szőrszál a talpba és okozta a panaszt. Nem minden bőrkeményedést okoz szemölcsvírus! Az irodalomban leggyakrabban gabonatoklász okoz ilyen granulomát (nekem is volt egy alkalommal bokatájt)
37 éves nőbeteg egy hónappal a gyermeke kezelését követően jelentkezik anyajegyszűrésre. A popsi bal oldalán – férje hívta fel rá a figyelmet! – észlelt pigmentfoltról megállapítottam a következőket: 7×5 mm átmérő, A:kéttengelyű aszimmetria, B:a növedék határa 3 szegmentumban éles volt. C:színek:világosbarna, sötétbarna, szürke. D:pigmentháló, rög, struktúramentes terület, (elágazó csík?), 10 5-nál nagyobb struktúramentes terület. Számított score:5,9-6,4 Következtetés: Melanoma gyanú. A beteget sikerült onkológiai centrumba irányítani, ahol megoperálták. Szerencsére a legvékonyabb, kezdődő forma lett a szövettani diagnózis. Ez megnyugtató, a beteg tudtunkkal ellenőrzésekre jár.